A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai és Történettudományi Osztálya által rendezett Humán tudományok a NER után című konferencián többek között az ELTE BTK Régészeti Kutatóintézetének korábbi igazgatója, Benkő Elek beszélt arról, hogyan befolyásolta a kormányzati politika a humán kutatások kereteit az elmúlt években. Benkő, aki jelenleg emeritus kutatóprofesszor és az említett osztály elnöke, személyes tapasztalatokra támaszkodva vázolta a változások hatásait.
Leválasztás és feldarabolás
Benkő elmondása szerint az intézetével szembeni intézkedések között szerepelt az ő tisztségéből való leváltás, majd az intézet strukturális átalakítása: egyebek mellett kiszakították az archeogenetikai laboratóriumot az eredeti intézetből. A történetet ő maga úgy értékelte, hogy a leváltás célja az volt, hogy ne szólhasson bele többé az alapvető régészeti kérdésekbe és az intézeti működéssel kapcsolatos döntésekbe.
Átszervezés 2012-től — szakmai vagy politikai okok?
A kutatóintézeti hálózat 2012 utáni átalakítása – Benkő szerint – nem kizárólag szakmai mérlegelésen alapult. Szerinte az új kutatóközpontok létrehozása és a hálózat átszervezése a központosítás logikáját követte, és a döntésekben egyre erősebben jelentek meg politikai szempontok. Ezzel párhuzamosan megváltozott az intézetvezetők összetétele: idővel többen kerültek igazgatói pozícióba, akik jobban értettek az akkori kormányzati irányításhoz.
Korlátozások a társadalmi és politikai megnyilvánulások terén
Benkő rámutatott, hogy a humán tudományok művelői gyakran foglalnak állást társadalmi és politikai kérdésekben, ami a kormány szemében többek között kellemetlennek számított. Az intézményvezetők folyamatosan kontroll alatt tartották, hogy ki, mikor, miről és milyen formában nyilatkozhat, ami szerinte tovább szűkítette a tudományos közélet önállóságát.
„Úgy gondolom, a leváltásom azt a célt szolgálta, hogy ne szólhassak bele az alapvető régészeti kérdésekbe és a feldarabolásba.”
Következmények és kilátások
A konferencián elhangzott vélemények alapján a folyamatos nyomás és az irányítási elvek változása nemcsak személyes karriertörésekhez vezetett, hanem a kutatási struktúra hosszabb távú gyengüléséhez is. Benkő szerint ezek az intézkedések különösen hátrányosan érintették a humán szférát, amelynek kutatói hagyományosan aktívabb szerepet vállalnak a társadalmi vitákban.
- 2012 — a kutatóhálózat átalakítása kezdete, mely Benkő szerint a központosítás felé hatott;
- Leválasztás — Benkő mentessége az intézetigazgatói szerepből, illetve az intézet feldarabolása;
- Archeogenetikai labor — különvált az eredeti intézettől.
| Jelenség | Hatás |
|---|---|
| Intézeti átszervezés | Autonómia csökkenése, politikai szempontok erősödése |
| Vezetői személycserék | Kormányhoz közelebb álló vezetők többsége |
A beszélgetés rávilágított arra is, hogy a humán tudományok és a kutatóintézetek jövője szempontjából nem csupán strukturális, hanem bizalmi kérdések is felmerülnek: a kutatói szabadság és a szakmai kritika helye a közéletben. A konferencia hozott felszólalásai — köztük Benkő tapasztalatai — azt jelzik, hogy a tudománypolitikai döntések hosszú távú hatásait a közösségnek érdemes folyamatosan nyomon követnie és szakszerűen értékelnie.
A rendezvényt az MTA Filozófiai és Történettudományi Osztálya szervezte; az elhangzott megjegyzések a konferencián elmondottakra, valamint Benkő személyes tapasztalataira épülnek.
