Az elmúlt mintegy 150 évben a Balaton közvetlen környezetében található vizes élőhelyek területe 60 százalékkal csökkent – állapították meg a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI) vezető kutatói az intézmény honlapján közzétett szakmai állásfoglalásban. A kutatók szerint a tó jövője nem csupán a közvetlen vízparti területeken dől el: a környező, természetes vagy természetközeli állapotban fennmaradt élőhelyek is fontos szerepet töltenek be a Balaton működésében.
A megmaradt területek akkor is fontosak, ha nem védettek
A BLKI szerint számos olyan terület maradt fenn a tó térségében, amely nem áll országos vagy helyi védelem alatt. Ettől azonban ezek a foltok még nem veszítik el ökológiai jelentőségüket. A kutatói állásfoglalás alapján a megmaradt élőhelyek megőrzése azért is lényeges, mert hozzájárulnak a természetes élőhely-kapcsolatok fenntartásához, és a tó környezetének működésében is szerepet játszanak.
A természetes területek visszaszorulása nem pusztán tájképi változás. A kutatók több olyan folyamatot sorolnak fel, amelyet a beépítés és az urbanizáció kedvezőtlenül befolyásolhat. Ezek egy része közvetlenül a part menti élőhelyeket, más része a tó vízminőségét és ökológiai állapotát érinti.
- a nádasterületek zsugorodása és feldarabolódása,
- a parti élőhelyek egyhangúbbá válása,
- az algavirágzások és a tápanyag-feldúsulással összefüggő rendellenességek erősödése,
- az idegenhonos fajok megjelenése,
- a természetes szűrő- és pufferterületek elvesztése,
- helyi oxigénhiányos állapotok kialakulása zárt kikötőkben.
A szabályozás újabb beépítéseket is lehetővé tehet
A kutatók a tavaly hatályba lépett, a Balaton vízparti területeinek területhasználati követelményeiről szóló szabályozást, a BATÉK-ot, valamint a teljes szabályozási környezetet is elégtelennek tartják a tó védelme szempontjából. Álláspontjuk szerint a jelenlegi keretek nem zárják ki, hogy természetes vagy természetközeli állapotú területeket vonjanak be a beépítésbe.
„A Balaton jövője nem kizárólag a vízparton dől el.”
A szakmai állásfoglalás szerint éppen az ellenkező irányú célkitűzésre lenne szükség: a már meglévő beépítettség csökkentésére, illetve a természetes területek megőrzésére. A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy olyan élőhelyek is veszélybe kerülhetnek, amelyek hosszú távon alapvető szerepet játszanak a tó ökológiai működésének stabilitásában.
| Mutató | Adat |
|---|---|
| A vizsgált időszak | mintegy 150 év |
| A vizes élőhelyek területének csökkenése | 60 százalék |
| Érintett térség | A Balaton közvetlen környezete |
A beépítési döntések hatása összeadódik
A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet vezető kutatói szerint minden jelentősebb területhasználati vagy beépítési döntésnél vizsgálni kell az együttes, vagyis kumulatív ökológiai hatásokat. Egy-egy fejlesztés önmagában is érintheti a természetes élőhelyeket, a sok, egymás közelében megvalósuló beavatkozás azonban az élőhelyek feldarabolódását és kapcsolatainak megszakadását is előidézheti.
A tó ökológiai ellenálló képességének csökkenése a kutatói állásfoglalás szerint összefügghet a természetes szűrő- és pufferterületek elvesztésével, a parti élőhelyek átalakulásával és a zárt kikötőkben kialakuló oxigénhiányos állapotokkal. A természetes területek megőrzése ezért nem csupán természetvédelmi szempont, hanem a vízminőség és a Balaton hosszú távú fenntarthatóságának kérdése is.
A BLKI álláspontja alapján a jövőbeni döntéseknél kiemelt szempontként kell kezelni a vizes élőhelyeket, a berkeket, valamint a természetes élőhelyek közötti kapcsolatokat. A másfél évszázad alatt elveszített területek jelentős része már nem állítható vissza egyszerűen, ezért a megmaradt élőhelyfoltok védelme különösen fontos a tó ökológiai állapotának megőrzésében.
