A Southamptoni Egyetem kutatói mesterséges intelligencia (MI) alkalmazásával dolgozták fel a 16. századtól a 18. század végéig terjedő brit tengerészeti forrásokat, és ennek alapján készítettek interaktív, korabeli kereskedelmi hálózatot bemutató térképet – adta hírül az egyetem hivatalos közleménye.
A feladat és az adatforrások
A projekt során a kutatók a Kew-i Nemzeti Levéltár bőrkötésű pergamenkönyveiből közel százezer oldalt digitalizáltak. Ezek a könyvek kikötői nyilvántartásokat tartalmaztak, amelyek 1565-től körülbelül kétszáz éven át rögzítették a hajóutak, kikötők, hajók, rakományok és kapitányok adatait. A digitalizált anyag elemzéséhez a Southamptoni GeoData Intézettel együttműködve egy, a kézírásfelismerésre és történeti helyesírásra hangolt szoftvert alkalmaztak.
Mire volt képes az MI?
Az MI feladata nem csupán a betűk felismerése volt: a rendszernek meg kellett tanulnia felismerni különböző évszázadok és tisztviselők saját kézírását, valamint kezelni a helyesírás időbeli változásait. Az így kinyert adatokból a kutatók több ezer helyszínt és összeköttetést azonosítottak, és ezeket térképi formában dolgozták fel.
- Digitalizált oldalak: közel 100 000
- Feldolgozott időszak: 1565–kb. 1765 (körülbelül 200 év)
- Azonosított kikötők: több mint 3 000 Nagy‑Britanniában és Európa partjain
| Mutató | Érték |
|---|---|
| Digitalizált oldalak | ~100 000 |
| Időszak | 1565–kb. 200 év |
| Azonosított kikötők | >3 000 |
| 1696–97 tengerentúli kereskedelem Európai részaránya | ~80% |
Mit mutat a térkép?
A kutatók interaktív térképe nemcsak a tengerparti kikötők elterjedését ábrázolja, hanem rámutat arra is, hogy a korai modern brit kereskedelem hálózata mennyire kiterjedt volt Európa belvízi útvonalaira és part menti településeire. A kutatás fontos konzekvenciája, hogy a 1696–97-es tengerentúli brit kereskedelem nyilvántartott értékének közel 80 százaléka európai piacokra irányult, ami árnyalja a kizárólag tengerentúli kereskedelemre vonatkozó elképzeléseket.
„Ha a mesterséges intelligencia nem gyűjtötte volna össze és rendszerezte volna az adatokat, ez évekig tartott volna. Ugyan kézzel is ellenőrizni kellett, de a folyamat így is hatalmas mértékben felgyorsult” – közölte az egyetem Craig Lambert történésszel, a kutatás vezetőjével idézve a közleményt.
Az idézet rávilágít arra, hogy a digitális eszközök a történeti kutatásban nem csupán gyorsítószerszámok: lehetővé teszik nagyméretű, strukturálatlan források egységes kezelését, amely korábban hosszadalmas, kézi kódolást igényelt volna.
Következmények és korlátok
A projekt egyszerre demonstrálja az MI potenciálját a digitális humán tudományokban és azt a módszertani kihívást, amely a történeti kézírások és változó helyesírások kezelésével jár. A kutatás – szövegfelismerés mellett – manuális ellenőrzést is igényelt, tehát az eredmény nem kizárólag automatikus folyamat terméke. Ugyanakkor az elkészült interaktív térkép új forrást jelent a történészek, gazdaságtörténészek és térinformatikusok számára, akik e hálózat részleteit, regionális sajátosságait további elemzésekkel bonthatják ki.
A publikált interaktív térkép és a módszertan megismerése hozzájárulhat ahhoz, hogy más levéltári gyűjteményekben rejlő, eddig nehezen kutatható adatokat is hasonló eljárással dolgozzák fel. A kutatás tehát egyszerre hoz új történeti ismereteket és metodológiai mintát a kortárs tudományos munkába.
