Mohács 1526 emlékezete élő előadásban: bezdáni bemutató a Hadak hangja II.-ről

Bezdánban kezdődött az emlékezés új színházi formája

Október 19-én a bezdáni színházban tartották meg a Hadak hangja opus II. – Mohács, 1526 című előadást, amely a mohácsi csata 500. évfordulójára készült produkció része. A darabot az alkotók úgy írják le, hogy nem egy klasszikus történelmi dráma: a múlt szereplőit és a jelen gondolkodását összevetve keresi a választ arra, hogyan éljük meg a mohácsi tragédiát fél évezred után.

Az előadás alkotói, köztük a rendezőként megnevezett Kálló Béla (Jászai Mari-díjas) és az író Topolcsányi Laura, valamint a koreográfus Táborosi Margaréta külön hangsúlyozták, hogy a cél nem a hagyományos, didaktikus rekonstrukció, hanem egy olyan emlékezet-rekonstrukció, amelyben a történelmi alakok – II. Lajos, Habsburg Mária, Tomori Pál és Szapolyai János – mellett a mai emberek hangjai és gondolatai is megszólalnak.

Mi teszi különlegessé az előadást?

Az előadásról készült ismertetés kiemeli a látvány- és fényvilágot, a tánckoreográfiát és a párbeszédek formanyelvét. A rendezők szándéka az volt, hogy a darab a mai néző szemszögéből közelítse meg a történelmi eseményt, így a produkció egyidejűleg reflektál a kollektív emlékezetre és a mai társadalmi gondolkodásra.

„Nem kell megijedni a veretes, nehéz történelmi témától, mert ez az előadás igen közel hozza a mai emberhez ezt az eseményt.” — Táborosi Margaréta

A bemutató szervezői elmondták, hogy a munka már januárban elkezdődött, a színészek pedig március óta gyakorolták a darabot. A premiert augusztus 30-án tartották Újvidéken; a bezdáni előadás az első vidéki bemutatók egyike volt, és a közönségsikert jól mutatja, hogy hétfői időpont ellenére is csaknem telt ház várta a produkciót.

• Cím: Hadak hangja opus II. – Mohács, 1526
• Bemutató helyszínei: Újvidék (premier), Bezdán (október 19.)
• Kulcsszereplők a darab témájában: II. Lajos, Habsburg Mária, Tomori Pál, Szapolyai János
• Alkotók: Kálló Béla (rendező), Topolcsányi Laura (író), Táborosi Margaréta (koreográfus)

Mi a célja az emlékezet-rekonstrukciónak?

Az alkotók szándéka szerint nem pusztán történetmesélésről van szó: a darab kérdéseket tesz fel, amelyek a mohácsi csata értelmezését érintik. Felmerül például, hogy mennyire ismerjük a valós történetet, vagy mennyiben alakítják azt évszázadok óta ismételt narratívák. Kérdés az is, hogy ki volt a felelős a vereségért, volt-e más lehetséges kimenetel, és miért kelt mindmáig szenvedélyes vitákat 1526. augusztus 29-e.

Az előadás fontos törekvése, hogy a múltat ne pusztán múzeumi tárgyként, hanem élő, ma is ható tapasztalatként mutassa be: a történelmi alakokkal párhuzamosan a jelen emberei is megszólalnak a színpadon, ezáltal a nézők szembesülnek azzal, hogyan befolyásolja a kollektív emlékezet a mai közgondolkodást.

Mi várható a továbbiakban?

A bezdáni bemutató után a szervezők tervei szerint a darab több településen is látható lesz. A produkció útja ezzel csak most kezdődik: a készítők reményei szerint a mű nemcsak kulturális eseményként működik majd, hanem párbeszédindítóként is, különösen azokban a közösségekben, amelyek életében a mohácsi csata emlékezete meghatározó.

A helyi közönség reakciói és az előadás fogadtatása mindenképpen fontos visszajelzések lesznek: hogy miként sikerül a darabnak a múlt és jelen találkozását bemutatni, az tovább formálhatja azt, ahogyan Mohács és környéke a saját történelmi emlékezetét kezeli a jövőben.